2019. február 16., szombat

Darren Dash - Sunburn vélemény


Mikor három barát elmegy nyaralni Bulgáriába, a naptól való leégés az egyetlen problémájuk. De amikor egy olyan bestiától menekülnek, amit sose képzeltek, elkezdődik a küzdelem a túlélésért. Nappal megégnek... de az éjszaka ennél sokkal sötétebb félelmeket rejt. Egy történet a barátságról, a nyaralásról, a feláldozásról és a tanulásról, ahol az egyik eléggé érzékeny fiatal ember úgy hal meg a szörny kezei között, mint amilyet sose láttak előtte. Egy pörgős, szörnyű, torokszaggató legenda, mely olyan régi, mint az idő, a The Evil and The Pure írójától.

A Sunburn a 6. felnőtteknek íródott könyve (Város trilógia, Árnyak asszonya, The Evil and the Pure) és a második kötet, mely a Darren Dash néven fut. 2012 február 6 és 2015 március 24 között írta, 2015 május 1-én jelent meg.

Darren úgy gondolja, minden íróra ráhúznak egy sémát, ő csak fantasy író, vagy csak krimi, horror, és nem úgy gondolnak az írókra általában, hogy ezeket vegyíti, nem egy könyvön belül, hanem külön-külön könyveket is tud írni egy-egy műfaj oszloposaként. Darren ezt a sztereotípiát akarta leküzdeni. 

Tudtátok, hogy The Evil and the Pure-nak és az An Other Place-nek alig talált kiadót? Sőt! Nem is talált, így Ő maga adta ki ezeket a könyveket!

A Sunburn inspirációja Írországból jött, Ballybunionból, ahol az író leégett. Ki szeret leégni? És ki nem fogadja meg, hogy legközelebb jobban odafigyel rá és biztos nem fog megtörténni? Majd úgyis újra leégünk, még jobban! Ez adta az ötletet, milyen lehet egy könyv, ahol a szereplők szörnyen leégnek, majd egy szörny elől kell menekülniük ebben a kellemetlen szituációban. Hátha ezáltal a sztori által az író is megtanulja, jobban oda kell figyelni a napon! 

A könyvet két részre lehet osztani, mely picit megosztó is a kritikusok körében. Sokan azt mondják az elsőben alig történik valami, és ez valamelyest igaz is. Az író teljes figyelmet fordított arra, hogy kik a karakterek, bemutatni őket, amennyire lehet és kell, amit később, mikor jön a pánik, azonosulni tudunk a gondolataikkal, miket élnek át a hajsza közepette. Zseniális! És nagyon emberi, amit a horrorfilmekből kihagynak! Tehát nem felületesen érintik a karaktereket, aztán jöhet a kaszabolás. Normál tinédzserek, turisták, akik semmit se tudnak Bulgáriáról, csak idejöttek szórakozni és pihenni. A könyv is hű ebben, nem Bulgária a lényeg, nem tesz hozzá az ország egyedisége semmit se, mivel a fiatalok ki sem használják az adottságait, csak vedelnek, és nyafognak ha túrázni kell. Szóval aki olvassa, az elején nem is érti, ebből hogy kerekedhet ki bármiféle horror is.

Érdekesség: Az író soha nem volt Bulgáriában. Gondolkozott, hogy a lektorálásnál elutazik, és átírja a könyvet ott, ahol szükséges lenne, de végül nem tette meg. Az internet által inspirálódott, és ezt nagyobb kihívásnak is vélte. Egy eseményen egy bolgár rajongója megerősítette, jobban el se tudta volna találni az ország feelingjét! 

A másodikban történnek az izgalmak, eszeveszett fordulatot vesz minden. A szörnnyel való találkozást nem igazán így képzeltem el. Darren hihetetlenül részletesen leírta a szörnyet, annak viselkedését, sőt, még vannak részek, külön fejezetek, ahol az ő szemszögéből éljük át a történetet, ezzel is picit azonosulva a szörnnyel, nem csak a horror gonosz megtestesítőjeként éljük át a könyv lapjait. Darren ebben mindig jó volt, a megszokottat borítja fel kreatív szemléletével. Viszont amilyen gyorsan jön a szörny, olyan gyorsan tűnik is el, és ez után jön az apróbb csavar, amit nem lövök le. 

Érdekes, hogy Darren felnőtteknek szánta ezt a könyvet, és külön kezeli eredeti írói nevétől, holott csak szexualitást vitt bele a könyvbe, no persze nem olyan szinten mint a Város trilógia 1. része és az Árnyak asszonya. Vagy, hogy a Démonvilágtól jobban borzongtam, pedig az ifjúsági könyvnek készült. Vagyis...  A könyv elején így is gondoltam ezt. Eljutottam a maradék 60 oldalra és azon kaptam magamat, hogy mi történik itt? Darren ilyeneket ír le? Ilyen betegen? Ez még tőle is nagyon nagy meglepetés és attól aggódtam, miközben olvasom a tömegközlekedésen, nehogy valaki bele olvasson a könyvbe, mert őrültnek fogja gondolni az írót és engem is, aki ilyet olvas. Egyszerűen minden képzeletemet felülmúlta az a szintű beteges utolsó szekció, hogy minden, ami előtte, lassú felvezetés címmel illettem a könyvet, mindent kritikát eldobtam, mert egyszerűen kellett az, hogy minden értelmet nyerjen.

Ez a könyv betegesen, gyomorforgatóan gusztustalan. Démonvilág? Gyerekmese ehhez képest, ami az utolsó részben gondolatok terén megjelent. Amilyen gyorsan történik minden, olyan gyorsan oldódik is meg, természetesen a feszült várakozást fenntartva, majd a konklúziót levonva. Darren egy aprót visszahozta belém a hitet a Zom-B irtózatos bukása után, így örömmel állok neki a következő Darren Dash könyveknek. Hogy ezeket kiadnák e magyarul? 


Sajnos ezeket a könyveket teljesen más alapokon kell kezelni, így aki elszeretné olvasni, érdemes befektetni egy e-book olvasóba, hisz pár fontért/euróért már meg lehet szerezni a könyveket, kizárólag az amazon oldalán, mivel ezeket csak és kizárólag angolul lehet megszerezni. 

Angol amazon oldal.

Német amazon oldal.

Maradjatok velünk, hisz a következő kritika, az An Other Place hamarosan jön! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése