Darren Shan - Honnan jönnek egy író ötletei

A 100 CIKK!

A következő cikk fordítását köszönjük Kemenesné Pártay Veronikának, aki szintén kiveszi a részét a Darren Shan fogadásában.

Honnan jönnek egy író ötletei? Ez egy feleslegesen feltett kérdés, mivel ez csak egy része egy sokkal nagyobb kérdésnek – honnan jönnek EGYÁLTALÁN az ötletek? Hogyan tanult meg az emberiség gondolkodni, következtetni, álmodni, történeteket mesélni, tervezni, fejlődni? Az ötletek eredete a kulcsa magának az emberiség eredetének. Nagy tudósok, filozófusok és teológusok is feltették már ezt a kérdést, amióta világ a világ. Habár biztosra veszem, hogy az írók segíthetnek feltárni ezt a remek kérdést, nem hiszem, hogy bármelyikünk is képes lenne pontos választ adni rá a közeljövőben!

De amire az emberek igazából gondolnak, amikor felteszik ezt a kérdést, az az, hogy honnan veszed az ötletet egy TÖRTÉNETHEZ, pl. hogyan fejlesztesz egy ötletet egy kész történetté vagy regénnyé vagy színdarabbá, vagy bármivé. Ezt sokkal könnyebb megválaszolni – nyomozunk. Az írók, lényegében, sztori detektívek. Szerintem majdnem mindenki szokott álmodni, álmodozni, vannak rémálmai, és néha beleképzeli magát valaki másnak a helyébe (pl. elgondolkozik, milyen lenne focistának vagy rocksztárnak vagy mondjuk állatorvosnak lenni). Mindannyiunknak vannak ötletei. De egy író nem elégszik meg azzal, hogy egy ötlet csak úgy lebegjen a levegőben. Ha támad egy ötletünk, elkezdünk kérdéseket feltenni vele kapcsolatban. Eljátszandozunk az ötlettel, összevetjük más ötletekkel, különböző végkifejleteket képzelünk el attól függően, merre hajlítjuk a szálakat. És így nő, így fejlődik ki egy történet. Az én könyveim mindig egy különleges jelenettel kezdődnek. Néha hosszú ez a jelenet. Máskor éppen csak egy rövid pillanatkép. Ez a jelenet – ez az ötlet – bárhonnan jöhet, bármikor. Amit ezután teszek, az az, hogy a fejembe nyomom a detektív sapkámat (képletesen értve) és faggatózni kezdek. Például, ha ez egy olyan jelenet, ahol valaki éppen haldoklik, valaki más pedig sír, akkor megkérdezem, miért sír a másik ember? Mi történt azzal, aki meghalt? Hol vannak most? Hogyan jutottak oda? Van ott még valaki más is? Néha könnyen jön a válasz, máskor évekig tart rájönni. Tényleg olyan ez, mint egy gyilkossági ügy – olykor a rendőrség órák alatt kézre keríti a gyilkost, néha hónapokig, vagy akár évekig is eltart. Van, hogy egy esetet soha nem oldanak meg, és bármibe lefogadhatod, hogy minden írónak akadnak olyan ötletei, amik sehová sem vezetnek, akármilyen sokáig vagy akármilyen keményen dolgoznak rajta! Kezdetben soha nem tudhatod, hogy egy történet merre vezet majd – csak fogd, amid van, vizsgáld meg alaposan, és tegyél fel sok-sok kérdést.

Persze a végtelenségig elhúzhatod a kérdezősködést, de annak nem lenne túl sok haszna. Egyszer eljön az a pont, amikor el kell döntened, hogy tovább lépsz – fogod a válaszokat, leülsz és elkezdesz írni, és várod, hogy munka közben felbukkannak majd az újabb kérdések. Gyakran mohón várom, hogy leírhassak egy jelenetet, amely arra ösztökél, hogy belekezdjek. Péládul, egy pár évvel ezelőtt írtam egy négykötetes sorozatot, a Larten Crepsley regényes élettörténetét. Évekig játszottam a gondolattal, és elég sok részlet kirajzolódott a cselekményből, de nem éreztem rá különösebb késztetést, hogy folytassam. Aztán egyszer csak támadt egy ötletem egy hajós jelenetről – lelki szemeim előtt feltárult az egész jelenet, és akkor tudtam, hogy azonnal el kell kezdenem írni, mert ez egy olyan kép volt, amit nem várathattam tovább. Szerintem a legtöbb írónál ugyanez a helyzet. Kérdéseket teszel fel, végiggondolsz mindenféle választ, és várod, hogy az egyik lángra lobbanjon a fejedben. Amikor ez megtörténik, azt hiszem minden író ÉRZI a zsigereiben, hogy itt az idő belekezdeni. Nem tudom HONNAN tudjuk. Csak tudjuk. És ekkor fogod azt a kevéske ötletet, amid van, és leugrasz a szikláról, remélve, hogy a többi ötlet majd szépen kinyílik, mint egy szép nagy ejtőernyő a fejed fölött, és ez által biztonságosan földet érhetsz egy már teljesen megformált történet kellős közepén.

Forrás